Munkavédelmi kesztyűk szabvány jelölései
A kézvédelmi kínálatnak teljes körű megoldást kell biztosítania a munkavégzés során jelentkező kockázati tényezők miatt.
- április 21-től teljeskörűen hatályba lépett az Európai Unió 2016/425/EU rendelete az egyéni védőeszközökről, mely hatálya alá tartozó termékek megfelelőség értékelő eljárásai és dokumentációs követelményei szavatolják az egyes EN szabványokban rögzített műszaki képességeket.
Az Egyéni védőeszközökre vonatkozó 89/686/EGK irányelv szerint a védőeszközök, ideértve a védőkesztyűk is, három kockázati kategóriába sorolhatók:
1-es kategória: Egyszerű kialakítású védőkesztyűk kizárólag alacsony kockázat esetén. A felhasználó tisztában kell, legyen azzal, hogy milyen védelmi képességgel rendelkezik az általa használt védőkesztyű. A gyártó felelős azért, hogy az ebben a kategóriában szereplő termékek megfeleljenek a szabvány fő követelményeinek.
2-es kategória: Közepes kialakítású védőkesztyűk közepes kockázatokra. A 2-es kategóriába sorolt védőkesztyűket úgy tervezték, hogy védelmet nyújtsanak közepes kockázatok esetén. Ilyen kockázatok például, az általános munkavégzés során felmerülő átszúrás, vágás, szakítás elleni védelem, valamit a kesztyű általános használatából eredő kopással szembeni tulajdonsága. Ezeket a kesztyűket a gyártónak független bevizsgáló intézettel (bejelentett szerv) kell tanúsíttatni.
3-as kategória: Komplex tervezésű védőkesztyűk visszafordíthatatlan egészségkárosodást vagy halált okozó sérülések kockázata esetén. A 3-as kategóriába eső kesztyűket úgy tervezték, hogy védelmet nyújtsanak a legnagyobb kockázatok esetén is, például vegyszerek, hő vagy éppen elektromosság ellen. Ezeket a kesztyűket is független bevizsgáló intézettel kell tanúsíttatni. Ezen termékek gyártóit vagy importőreit a jogszabály a sorozatgyártásban készülő termék minőségének ellenőrzésére kötelezi, amely történhet végtermék-ellenőrzéssel, vagy minőségbiztosítási rendszer üzemeltetésével. A gyártót mindkét esetben egy független tanúsító intézet (bejelentett szerv) ellenőrzi, amely intézet számát a CE-jelölés mellett fel kell tüntetni.
A felhasználási területet és a munkavégzés jellegét tekintve, valamennyi munkavállaló viselheti a bányászat, a könnyű-, és nehézipar, az építőipar, a mezőgazdaság, a szállítmányozás, raktározás, egészségügy területén. A munkavédelmi kesztyűket a munkahely jellegének, illetve a speciális igénybevételeknek megfelelően kell kiválasztani.
A kézvédő eszközök közé az egyujjas, a két- és a háromujjas kesztyűk, valamint az ötujjas kesztyűk, a tenyér-, a kar- és az alkarvédők, a csuklószorítók, az érmelegítők, és az ujj-, a vállvédők tartoznak.
A védőkesztyűk kiválasztásánál követendő szempontok:
- a veszély és ártalom típusa és mértéke, különös tekintettel azok egyidejű jelenlétére,
- a kézben tartott tárgy formája és mérete esetleg anyaga, felülete
- a munkavégzés közben tett mozdulatok jellege
- a környezet hatása.
A legjellemzőbb veszélyek:
- mechanikai hatások, ezen belül a szúró, vágó, dörzsölő és koptató hatás,
- különféle vegyi hatások, így a savak, lúgok, maró anyagok, zsírok, olajok, szerves oldószerek, alkoholok, mérgek,
- a szélsőséges hőhatások sugárzó és kontaktformában,
- a rezgések,
- a villamos jelenségek, így az áramütés, az ívhatás, a sztatikus feltöltődés,
- valamint a biológiai tényezők.
Kézvédelmi szabványok:
EN ISO 21420:2020 (Frissítve az EN 420:2003+A1:2010) védőkesztyűkre vonatkozó általános követelmények
A szabvány kitér a védőkesztyűk tervezésének és kialakításának, méretezésének, kézügyességének, vízgőzáteresztésének és elnyelésének, elektrosztatikus tulajdonságainak (az EN16350:2014 szabvány szerint) és ártalmatlanságának általános követelményeire.
Az ártalmatlansági vizsgálat mostantól a következőkre terjed ki: pH (3,5 és 9,5 között), króm VI a bőrtermékek esetében (kevesebb, mint 3mg/kg), nikkel-felszabadulás a fémkomponensek esetében, azon színezékek (kevesebb, mint 30mg/kg), dimetil-formamid vagy DMFa a poliuretán termékekben (kevesebb, mint 1000mg/kg), poli aromás szénhidrogének vagy PAH (kevesebb, mint 1mg/kg).
EN388:2016+A1:2018 - Védőkesztyűk mechanikai kockázatok ellen
Az elmúlt években a védőkesztyűk gyártási folyamatában bekövetkezett változások azt jelentették, hogy a kézvédelem jól bevált módszere (EN388:2003), és különösen a vágások elleni védelem értékelésére irányuló vizsgálat már nem tekinthető alkalmasnak. Míg az EN388:2003 és az 1-5-ös rendszer könnyen érthető volt, az újabb vágásálló anyagok kifejlesztése és a vezető iparágak igényei a lehető legmagasabb szintű védelem elérésnek érdekéért a kézvédelem tesztelésének módját felül kellet vizsgálni.
Az EN388:2016 célja, hogy frissítse a szabványt és ezzel két vizsgálati módszert változtattak (kopás és vágás), és 2 új vizsgálati módot is bevezettek (egyenes penge és vágási ellenállás és ütésállóság).
Az EN388:2003 szabvány a mechanikai kockázatokkal, többek között kopással, vágással, szakadással és szúrással szemben védelmet nyújtó kesztyűkre vonatkozik. EN388:2016 frissítésével bevezetésre került az EN ISO 13997:1999 (nagyteljesítményű védőkesztyűk vágási ellenállásának vizsgálata), mely fontos előrelépés a kockázatértékelésében és a tesztelési eljárásban. Ennek a vizsgálatnak az elvégzése kötelező abban az esetben, ha a körkéses vizsgálat során a kést a kesztyű anyaga (pl.: üveg- és acélszálakból készült kesztyűk) túlságosan erősen elkoptatja. Ennek a vizsgálatnak a során keresik azt a legkisebb súlyt, amelynél a kés egyetlen, 20 mm-es elmozdulással elvágja a mintadarabot. A vizsgálat eredményét Newtonban (N) adják meg, így a vágásvédelmi szintek A-F-ig osztályokba sorolhatóak.
EN388:2016 piktogram:
Teljesítményértékek jelölése:
- Ütésállóság: Indexszám P (5J-ig)
- Egyenes pengevágással szembeni ellenállás (indexszám A-F)
- Kopásállóság (indexszám 1-4)
- Pengevágással szembeni ellenállás (indexszám 1-5)
- Továbbszakító erő (indexszám 1-4)
- Szúrással szembeni ellenállás (indexszám 1-4)
EN 407: 2004 Termikus kockázatok (Hő vagy tűz) ellen védőkesztyűk
Az EN407 szabvány a hő és / vagy tűz elleni védőkesztyűk tesztelési módszereit, általános követelményeit, a hővel szembeni védelmi szintjeiket és a jelölésüket határozza meg. A piktogram 6 számjeggyel van kiegészítve:
- Gyúlékonysággal szembeni ellenállás (indexszám 1-4)
- Kontakt hővel szembeni ellenállás (indexszám 1-4)
- Konvektív hővel szembeni ellenállás (indexszám 1-4)
- Sugárzó hővel szembeni ellenállás (indexszám 1-4)
- Olvadt fém kisebb kifröccsenéseivel szembeni ellenállás (indexszám 1-4)
- Olvadt fém jelentős fröccsenéseivel szembeni ellenállás (indexszám 1-4)
B: KONTAKT HŐVEL SZEMBENI ELLENÁLLÁS 15 MÁSODPERCIG:
EN 407:2020 Védőkesztyűk termikus kockázatok ellen
Ezt a szabványt a 2004-es változatról 2020 áprilisában frissítették. A gyúlékonysággal vagy égési viselkedéssel szembeni ellenállást vizsgáló 1. vizsgálat korlátozott lángterjedésre módosult, és a tűzálló kesztyűket is magában foglalja a személyi védőeszközként való besoroláshoz. Ha egy kesztyűt csak kontakt hőre tesztelnek, akkor egy alternatív szimbólumot használnak a láng nélküli hő elleni védelem jelzésére. A szabvány 2004-es változata szerint tanúsított kesztyűket nem kell megváltoztatni a meglévő tanúsítvány lejártáig.
EN 12477:2001 Hegesztő védőkesztyűk
Ez az európai szabvány meghatározza a kézi fémhegesztés, vágás és kapcsolódó folyamatok során használt védőkesztyűkre vonatkozó elvárásokat és tesztelési módszereket. Teljesítményszint szerint a hegesztő védőkesztyűket 2 típusra osztjuk:
- Típus A: alacsonyabb fogásbiztonság (magasabb egyéb teljesítmény)
- Típus B: magas fogásbiztonság (alacsonyabb egyéb teljesítmény)
EN 381-7: 1999 védőkesztyűk kézi láncfűrész használata esetén
Európai szabvány, mely meghatározza a kézi láncfűrész használatakor viselt védőkesztyűkre vonatkozó követelményeket. A kesztyű ellenáll a kézi láncfűrésszel történő vágásnak az EN381-4 szabványban leírt tesztelési módszernek megfelelően. A kiválasztás szempontjairól és a használatról a gyártónak nyilatkoznia kell.
EN ISO 374-1:2016 Vegyszerek és mikro-organizmusok ellen
A kémiai kockázatokra vonatkozó terminológiai és teljesítmény-követelmények.
Újdonság a szabványban – Jelenleg 3 standard osztály létezik, amelyek a teljesítményszinthez és a vegyi anyagok számához kapcsolódnak, amelyek ellen védenek. 6 további vegyszer van, amelyek ellen tesztelhetők. Követelmény az EN 374-4:2013 lebomlásának tesztelése. Az EN374-3:2003-at visszavonták és helyébe az EN16523-1:2015 lép. A 400 mm-nél hosszabb kesztyűt ezen felül a mandzsetta területén is meg kell vizsgálni. Az EN388 szerinti tesztelés követelménye megszánt. Az „alacsony vegyszer” vagy „vízálló” főzőpohár szimbólum vissza lett vonva.
EN ISO 374-2:2014 Penetrációval szembeni ellenállás
Nincs jelentős változás az EN374-2: 2003-hoz képest.
EN ISO 374-4:2013 Vegyi anyagok bomlással szembeni ellenállásának meghatározása (DR)
A standard újdonságai - tesztelje a lyukasztási ellenállást s kémiai anyaggal szembeni expozíció előtt és után. A teljesítmény átlagát százalékban (%) rögzítik a felhasználói lapon
EN ISO 374-5:2016 A mikroorganizmusok kockázataira vonatkozó terminológiai és teljesítmény követelmények
A mikroorganizmusokat baktériumok, vírusok vagy gombaként osztályozzák. A vírusok elleni védőkesztyűnek az ISO 16604:2004 szabványnak is meg kell felelnie.
EN 16523-1:2015 Anyagok kémiai áteresztőképességének meghatározása.
A vegyi anyagok áthatolásával szembeni anyagállóság meghatározása. A folyékony vegyszerrel való áthatolás folyamatos érintkezés esetén.
Ez a vizsgálat hasonló az EN374-3 szabványhoz, ezért az EN374-3 szerint tanúsított kesztyűt nem kell újra megvizsgálni.
CE FOOD SAFE
Az Európai Parlament és Tanács EC1935/2004 rendelete tartalmazza az élelmiszerekkel érintkező anyagokkal szemben támasztott alapkövetelményeket.
Ilyen például, hogy az adott felhasználási körülmények között alkotórészeiket ne adhassák át az élelmiszereknek olyan mennyiségben, ami veszélyeztetheti az emberi egészséget.
EGYSZER HASZNÁLATOS KESZTYŰK
Egyszer használatos kesztyű választékunkat a felhasználók igényeinek megfelelően, a kényelem és a védelem szem előtt tartásával alakítottuk ki. Típusaink a legmagasabb minőségű anyagokból készülnek egészségügyi, élelmiszeripari és általános ipari felhasználók részére. Minden típus rendelkezik az AQL (minőségellenőrzési rendszer) 1.5 minősítésével, és EN minősítéssel. Nem steril, CE jellel ellátva.
EN 455:2000 Orvosi kesztyűk egyszeri használatra
Egyszer használatos orvosi kesztyűkre vonatkozó szabvány.
- 1. rész: Lyukmentességi követelmények és vizsgálatok
- 2. rész: A fizikai tulajdonságok követelményei és vizsgálatai
- 3. rész: Követelmények és vizsgálat a biológiai értékeléshez
- 4. rész: Az eltarthatóság meghatározásának követelményei és tesztelése
EN ISO 10819:1996 védőkesztyűk vibráció elleni védelem
Az európai szabvány meghatározza a védőkesztyűk esetében fellépő káros rezgések átvitelére vonatkozó laboratóriumi mérések módszereit, az adatok elemzését és jelentését 31,5 Hz és 1250 Hz frekvenciatartományban. A szabvány meghatározza a tesztelési módszert a kesztyű rezgésátvitelére vonatkozóan.
EN 511:2006 védőkesztyűk hideg elleni vizsgálatok
Az európai szabvány meghatározza a vezető hideg ellen –50°C-ig védő kesztyűkre vonatkozó követelményeket és vizsgálati módszereket.
A hideg lehet az éghajlati viszonyokból, illetve az ipari tevékenységből adódó. A különböző teljesítmény szintek konkrét értékei a különböző alkalmazási területek egyedi követelményei szerint kerülnek megállapításra. A vizsgálatok bizonyos esetekben csak teljesítményszintet és nem védelmi szintet határoznak meg.
- Konvekciós hideggel szembeni ellenállás (1-4)
- Kontakt hideggel szembeni ellenállás (1-4)
- Vízzáróság (0-1)
EN 16350:2014 védőkesztyűk elektrosztatikus tulajdonságok
Az ESD kesztyűket a statikus elektromosság elkerülésére használjuk. A teszt jobb az EN1149-nél, mivel alacsonyabb vertikális ellenállást igényel, mint 10 ohm. Az EN16350:2014 szerint tesztelt kesztyűk olyan területeken használhatók, ahol robbanásveszély áll fenn, mint például olajfinomító.
IEC 61340-5-1:2016 Elektronikus eszközök elektrosztatikus jelenségek elleni védelme (általános követelmények)
Elektronikus eszközök elektrosztatikus jelenségek elleni védelme. Ez a szabvány meghatározza a nagy érzékenységű területeken használt PPE-termékek vizsgálati módszerét, ahol az elektrosztatikus töltés potenciálisan károsíthatja a finom alkatrészeket, például az áramköri lapokat és a mikrochipeket.
(Munkavédelmi kesztyű kép forrás: Portwest)